Befejezetlenül

Rád gondolok hűvös éjszakán,
gondolatok keringenek körötted,
születnek és halnak,
mint pillangók a tűz körül,
s mint kóbor csavargók,
bebocsátást kérnek tőled,
amikor az egyedüllét fáj.
Ez egy új fejezet,
egy új kezdet,
nehéz mint mindig,
mert a múlt beszédes még,
de a jelen hallgatag,
a világ olykor ellenünk esküszik,
de ez az esküdt hamis tanú,
tudjuk ezt mindketten,
mert a sors élő entitás,
s nem is érdekli semmi más,
csak az hogy boldogulsz-e a szerepeddel,
hogy időre elkészülsz-e
élet-színpadszerep remekeddel,
mert a te sorsod élő ember,
ideggel, testtel és dobogó szívvel,
nem megfoghatatlan valami,
hanem nagyon is létező VALAKI,
tudod most már azt a titkot,
melyen barátod TE MONDD MEG!
hosszú-hosszú éveken át "kotlott",
s míg rájött, elvesztett
múló pillanatnak tűnő éveket,
de fiatal maradt és marad,
s kész ezt átadni neked,
hogy ne vesszen el semmi sem,
se érzés, se kép, se érintés,
mert az élet rövid,
az idő pedig éles kés,
akarok még valamit…

2000-2001.