FAGYOTT VILÁGOK

2089, Anno Domine…

Az emberiség, a meglévő súlyos gondok ellenére –mivel a technológia nem oldotta meg a szociális problémák mindegyikét- büszkén ünnepelte, hogy új korszakra ébredt és küszöbön áll a "Kirajzás" program elindítása, az ismert űr meghódítása és emberekkel való kolonizációja .Ennek fontos alapkövei voltak az eddigi legnagyobb űrkutató állomás, a PANDORA és egy hatalmas szállítóűrhajó, a NEMESIS megépítése, melynek indulása küszöbön áll. Hamarosan kiderül, rémálomra ébredtek…

2089 Egyesült államok, Cape Code, NASA űrközpont:

Malcolm Bannister, a rangidős projektvezető, csillagász és Elnöki tanácsadó gondterhelten hajolt a nagyfelbontású digitális felvétel fölé. Ez nem lehet igaz, motyogta. És éppen most!

Felnézett. Azonnal kéretem az összes osztályvezetőt az Elnöki nagyterembe! Harsogta, de hangja a végén igencsak megbicsaklott. Ahogy a tudós férfiak összegyűltek, Malcolm türelmetlenül pislogott, gyászos képet vágva.

Uraim! A vetítőernyőn látni fognak egy friss felvételt, amit a Pandora készített tegnap este. Az űr egy sötét szegletében a szinte fekete háttér előtt baljóslatú csillogással egy fehér pont látszott. Hosszú, szürkés csóvát húzott maga után…

Egy üstökös? Esett le az álla egyik emberének. Igen, az. És hajszálpontosan felénk tart. Az átmérője meghaladja a 300 mérföldet. A sebessége másodpercenként 500 Km, ami a Nap vonzása miatt csak nőni fog. Egyelőre még a Naprendszer határán kívül jár, de a sebessége és a tömege miatt az előzetes számítások szerint esélyünk sincs hogy valamelyik óriásbolygónk megzavarja a mozgását. Mintha csak Isteni szerencse kísérné az útján, a mi kárunkra…

Körülbelül egy hét alatt elér minket. A becsapódás ereje akkora hogy a Föld széteshet. Uraim, ez nem szokványos katasztrófahelyzet.

Ha nem tudunk tenni valamit, ez a végünket jelentheti. Az előzetes tervek a következők: A NEMESIS erőltetett ütemben felkészül és a tervezett személyzet kis módosítása után, a lehető legjobb emberanyaggal, amit már a túlélésre kondicionáltunk, útnak indul. Mivel úgysem léphet nagyobb sebességre csak a Napvonzás megszűnése után, megközelíti az üstököst és alternatívákat rögtönöz. A cél a kitérítés, vagy a megsemmisítés. Fegyverzet és pusztító eszközök bőven rendelkezésre állnak… A Kapitány marad, aki volt. Roger Helland, a NASA veteránja…

Uraim! Munkára fel! Indítsák a NEMESIST, a holnapi napon!

A Világ lázban égett amikor megtudta hogy a nagy nap jóval hamarabb virrad fel és elkezdődik a nagy utazás. A pánikot elkerülendő, részleteket nem hoztak nyilvánosságra.

Két nappal később, a NEMESIS fedélzetén:

Uram! Elhagytuk a Naprendszer névleges határát, Napvonzás határérték alatt. Akár el is húzhatnánk a fotoncsíkot, ha nem lenne ez a… Kint fenyegető közelségben látszott ARES, az óriásüstökös. Piszkosfehér magja után szürke csóvát húzott, akár a halál gyászszalagját… Az adatok értékelése..? Megtörtént. A gyanúnk beigazolódott, uram. Ez a nyomorult hólabda igen magas fémértéket mutat. Túlságosan magasat. Ráadásul a színképelemzés a Földön használatos ötvözeteket mutat. Hogy mondja? Képedt el Helland. Ahogy mondom uram. Mintha csak nálunk készült volna…. Helland, ez a magas, mákos-szürke hajú, jó karban lévő férfi, aki a legtöbb űrtapasztalattal rendelkezett, elgondolkodott. Tudja, van egy gyanúm, ami azóta motoszkál hogy megtudtuk, belül nagy valószínűséggel fémből van… De ezt előbb közöljük a vezetőséggel. Küldje el az adatokat. Utasítást kérünk! Egy órával később megérkeztek az Elnöki parancsok: a NEMESIS közel felderítést végez, az akció többi részletét csak a Kapitány és az általa beavatott 6 főnél nem nagyobb személyzet ismerheti. Fennáll a gyanú, hogy mesterséges készítésű tárggyal állunk szemben. Próbáljanak a titok mélyére hatolni és közben a nyert információkat felhasználni az eredeti cél érdekében. Meg kell menteniük a Földet…

Helland a helyettesére szögezte izzó tekintetét. Maga marad, uralja a helyzetet és én derítem fel az ARES-t. Kapcsolatban maradunk. A NEMESIS közelebbúszott a fenyegető tömeghez és a döbbenet a távolság csökkenésével növekedett. A belső mag fémes mivolta immár kétségtelenné vált és most már olyan helyet kerestek ahol a jégfelszín elvékonyodik. Amikor megtalálták, Helland lézerrel olvasztatta meg a jégfelszínt. Sokkoló volt a pillanat, amikor az iszonyú gőzfelhő megfagyása és elmaradása után megcsillant a sötét FÉM felszíne. Az űrhajósok csak néztek és nem hittek a szemüknek. Az első bizonyíték az értelmes életre és éppen ilyen körülmények között…

Helland úgy határozott, maga deríti fel a továbbiakat. A NEMESIS hasznosterét a rakomány, az ellátmány és a civilek tették ki, maga a személyzet elhanyagolható méretű volt,ezért fokozottan óvni kellett. Ezért úgy döntött, hiba lenne egy egész csapatot kitenni a bizonytalanságnak. Ő maga fog behatolni elsőnek. Bár tisztjei nem értettek egyet vele, Helland makacs ember volt és az ő szava döntött. A szinte fekete, tompa csillogású felszínen lézerrel ajtót vágtak számára és belül üreges tér, a továbbjutás lehetősége csillant fel. feltöltött szkafanderében Helland belépett az ARES világába… Nagy teljesítményű hélium-fényszórója egy mérföldre is elvilágított. De nem volt mit látni. Mindenütt fagyott falakat látott, akár egy jégkorszaki barlangrendszerben…

Elektronikus helyzet meghatározója biztosan mutatta neki az utat az objektum magja felé. Mint az kiderült, a jég külső rétege növelte tetemesen az ARES átmérőjét, de a fémes mag körülbelül akkora volt, mint… mint maga a NEMESIS. Helland intuíciója egyből riadót fújt, de nem tudott rájönni, miért…

A vigasztalan, halott felületen nem látszott semmi nyom, semmi támpont a hely funkciója, készítési módja, anyaga végett. Több órát kellett gyalogolnia, mire az első riasztó jelbe ütközött. Egy magas mennyezetű, szintén csonttá fagyott helyiségen vágott át, amikor a padlót borító fagyos törmelékben megbotlott és elvágódott. Az örök tél gonosz kiállítótermében egy hosszúkás tárgyat pillantott meg a padlón, ami halványan emlékeztette valamire, de nem volt jól kivehető. A lapos nyúlvány továbbfolytatódott, majd eltűnt egy nagyobb dobozszerű jégdarabban. Hellend hirtelen ötlettel elővette lézerpisztolyát és csökkentett teljesítménnyel elkezdte melegíteni a tárgyat. A nyúlvány eleinte dacolt a többszázfokos hővel, majd hirtelen engedett és szinte elfolyt a földön… Helland gyomrát összeszorította a sokk görcse. Iszonyodva nézte az előtte lévő mumifikálódott, de mindenképpen EMBERI kezet…

Kérdések sokasága öntötte el agyát, de hiába. Senki sem válaszolhat, csak maga az ARES, ő is csak akkor ha továbbnyomul… Mivel a rádiókapcsolat nem tudott áthatolni az első öt mérföld után, Helland elvesztegetett időnek ítélte a lehetőséget hogy most forduljon vissza és jelentést tegyen a Földnek. Majd, ha megfejtette a rejtélyes helyet. Továbbindult. Energiáját nem pazarolhatta az egész test kiolvasztására, mivel jártas volt az antropológiában, biztos volt benne hogy a holttest emberhez hasonló HUMANOID élőlény volt. Gigászi falak és folyosók mélyén tört előre és gyanúja minduntalan újabb tápot kapott, de a végkövetkeztetés nem mert előretérbe kerülni a tudatában. Fűtött szkafanderében is hűvös borzongást érzett az ARES-ben. A befelévezető úton a folyosó végét fagyott törmelék torlaszolta el. És mégvalami megváltozott. Külső hőmérője enyhe emelkedést jelzett, de még így is mínusz 90 fokot mutatott! Helland egy gyors lövést adott le a torlaszra, majd hátraugrott, nehogy belefagyjon a hirtelen elolvadó majd megszilárduló anyagba… Külső mikrofonjai továbbították a rettenetes, recsegő hangot ahogy minden ami kiolvadt, szinte azonnal meg is dermedt, felületén új sebekkel és törésekkel… Elhárult az akadály azelől, amit inkább nem akart látni. Agyát jéggé dermesztette a borzalom, a véget nem érő iszonyú látványtól, amit a gigászi hullakamra jelentett…

Ameddig a szem ellátott, mindenütt szétfagyott hibernálótartályok sorakoztak ezrével és lakóik jeges vigyorral meredtek egymásra, a pokoli hidegben letört fogaik csorba esztétikuma mögül… Helland lába földbegyökerezett a döbbenettől. A továbbjutás az óriási csarnok túlvégén volt és neki át kellett vágni ezen a borzalmas, jeges temetőn… A látottaktól megfagyott ereiben a vér, mer a fagy miatt különböző pózokba dermedt jégmúmiák mindent elmondtak néma nyelvükön…

Felnőtteket és gyermekeket látott görcsbe rándulva megfagyni, anyát magzatpózban, ahogy kisdedjét próbálta óvni a gyilkos hidegtől, amit nem volt képes kompenzálni a hibernálótartály kiegyenlítőrendszere…

Látott a tartályból félig kilógó férfit, akinek pengevékonyra fagyott ajkai néma sikolyra nyíltak és olyat is, aki szomszédja tartályára tapadt kézzel lábbal , mintha bebocsájtásért könyörögne a fagyhalál elől…

Riasztó jeleit vette észre az extrém ideig működtetett rendszereknek, mer a hulláknak nagyon hosszú volt a haja és a körmei… Jeges nyugalmú rémmosolyuk azt súgta, ha te is sok időt töltessz köztünk, hamarosan csatlakozol hozzánk…. Bármerre nézett, nem volt szabadulás a látványtól, érezte, az idők végezetéig beléégett a sokezer fagyhalott képe…

Végre túljutott az utolsó sorokon is, de nem sokáig volt nyugalma. Egy kisebb, de hasonlóan szétfagyott helyiségbe jutott. A hőmérő ujjabb emelkedést jelzett, de még mindig mínusz 30 fok hideg volt… Az ittlévők különböztek valamiben az imént elhagyott arctalan és névtelen tömegtől…

A jégréteg alatt egyazon szín honolt, néma üzenetet sugározva. Egyenruha! villant Helland agyába a megoldás. Ezek valamiféle egyenruhát viseltek! Itt kevesebb pusztítást végzett a hideg és Helland agya, tuljutván a sokkoló órákon(!) elgondolkodott. Vajon kik voltak és hová tartottak? Miért kényszerültek ezekre a lépésekre? Továbbsietett, sürgette a türelmetlen kíváncsiság és az iszonyat, hogy minél hamarabb szabaduljon e fagyott pokolból… Egyre melegebb folyosókon át tört előre és hamarosan alig süllyedt nulla fok alá a hőmérséklet. És egyszercsak célhoz ért.

A valószínűsíthető parancsnoki híd szekciójában volt. Itt null fok körül volt a hőmérséklet és csak egy tucat hibernálótartály sorakozott egymás mellett. Kutató pillantással nézett körül. Hamarosan megtalálta a központi komputerkonzolt, amiben még pislákolt némi elektronikus élet… Megkereste a fedélzeti naplót. Életjelek után is kutatott, de nem járt szerencsével. A hajdani kapitány és tisztjei nemrég ugyan, de már meghaltak…Csak pár héttel ezelőtt… Olvasni kezdett.

OSIRIS hajónapló, Alpha Centauri rendszer.

Mi, az emberek elődei, sikerrel útnak indultunk a csillagok felé, tökéletesen felszerelt űrhajónkon. Az első, problémamentes évek után kezdődött minden. Hajtóműhiba miatt eltértünk az útiránytól és mire megjavítottuk a hajtóművet, kellemetlen dologgal kellett szembenéznünk. Az OSIRIS kezdett eljegesedni… Ahogy energiánk egyre fogyott, úgy kellett csökkenteni védőpajzsunk erejét és előbb a nagyobb, majd a kisebb meteoritok is utat találtak a hajó burkolata felé.

Egyre több szekciót kellett eljegesedés miatt lezárni, csökkenteni a világítást, az élelmet, a fűtést, mindent…Végül radikális megoldást kellett választanunk és a leendő kolónia tagjait hibernálótartályokba küldtük… Fájdalommal vegyes iszonyattal néztük, ahogy mind több mondja fel a szolgálatot, a túlzott igénybevétel miatt. Aztán elérkezett az idő, amikor új védőpajzsunk akadt, az iszonyú vastag külső jégréteg képében, amit hosszú utazásunk alatt rakott ránk a kegyetlen világűr!

Ezt már egyetlen meteorit sem verte át… Maradék működő műszereink tudomásunkra hozták, hogy affelé a rendszer felé tartunk, melyet szándékunkban állt meglátogatni később, de most a békés látogatás helyett katasztrofális ütközés valószínűsíthető… Mikor eljött az idő, mi, az OSIRIS vezetői is mélyálomba merültünk és tudtam, soha többé nem ébredünk e jeges rémálomból!

Kérem azokat, akik megtalálnak minket, ne hagyják tovább haldokolni egykori büszke csillaghajónkat, hanem olvasszák szét a roncsot. A célra elő van készítve az önmegsemmisítő rendszer.

Joraam Killrayn, Kapitány

Eddig jutott Helland, amikor rádöbbent hogy ezt a döntést neki kell foganatosítania. Nincs már idő visszamenni és a Földi döntéshozókra várni. Megdöbbenve vette tudomásul, hogy KÉT NAPIG tartott az idevezető út, úgy hogy alig evett és ivott…

Döntött. Elvész az OSIRIS és talán a NEMESIS is, de az emberiség megmenekül. Ez a legfontosabb. Elindította az önmegsemmisítőt. Alig 15 percet engedélyezett neki a hűvös életből…

NEMESIS, parancsnoki híd:

Uram! Jutott az első tiszt fülébe a kiáltás. Az ARES termonukleáris előkészületeket mutat! meneküljünk! Hogyan..? Hogy lehetséges ez..? Mindegy uram, perceink vannak hátra…

Akkor teljes tolóerőt az elülső fúvókákba és hátramenet!

A NEMESIS elúszott a halál üstökösétől és fordulatot vett. Pár száz mérföldre tudott eltávolodni amikor az ARES felülete belülről felizzott és 50 mérföld átmérőjű tűzgömmbé változva elemésztette önmagát. A narancs, a lila, az arany, a vörös színeiben pompázott, olyan színekben , amit talán maga Michelangelo sem tudott volna kikeverni, de akik látták, tudták hogy halálosabb festményt még ember nem látott…

A NEMESIS-t keményen megtolta a lökéshulám, a parancsnoki hídon szikraesőt hányt a műszerfal. Kárbecslést de azonnal! Ordította az új Kapitány. Adjanak le segélykérő hívást a Földnek!

A hívás útnak is indult: Itt a NEMESIS! Veszély a Földet illetően elhárult, viszont új veszély állt elő!Hajtóműhiba miatt letértünk a pályánkról.Energiánk csökken. Kénytelenek leszünk mindkit hibernálótartályokba küldeni… Ismétlem, hibás kurzust követünk! Módosult uticélunk: Alpha Centauri rendszer…