Femme fatale

Annyira kívánok már egy nőt, hogy
azt papírra írni nem lehet, kívánom
parfümje illatát, érezni teste ízét
az extázis óráin át, elveszteni
a maradék józan eszem, őrült
lennék, ha kimondanám: szeretem,
mindegy, hogy milyen lenne, nem
bánnám, ha ő adná, amit akarok,
én biztos elfogadnám, még ha a
háború lánya, piszkos bőrű,
hidegszemű árny, én felgyújtanám
benne a tüzet, az se baj, ha egyszer
ezért az ember megfizet, talán
így indult az egész teremtés, Isten
megtöltötte a termet, ÉS TUDTA:
Ádám nem bírja már soká, elvállalja:
legyen BŰN, de az övé lesz a VÉGZET ASSZONYA!

2001.