Jóslat
2023.02.10
Valamikor rég, mikor még nem volt
félelem és fájdalom
egy jó szó anyámtól mindent bűnt
elmosott,
amikor az álom tengerén szálltam,
s mindenütt, még a felkelő napban
is az ő mosolyát láttam,
de ennek vége mindörökké, s nem
sírom vissza,
az emberek miatt, akik
megfeszítettek,
maguk fabrikálta kis
keresztjükön,
melynek súlya annál nagyobb volt,
a társaim voltak évekig, együtt
jártunk,
s ők évezték ezt a végletekig,
valamikor rég, nem volt félelem
és fájdalom,
ez volt a gyermekkor vége, de a
kegyetlenség megmaradt,
a kereszt, a másság, a tudás
keresztje hozzám ragadt,
cipeltem, hozzászoktam,
elfogadtam
s végül felhasználtam, így élek,
ez vagyok,
már nem is akarok más lenni, mert
nem tudok,
de már nem feszíthetnek meg mint
hamis megváltót,
inkább én feszítek meg másokat,
mert elég volt, elég volt.
Mássá teszek inkább másokat,
önmagamból csinálok másolatokat,
olyat aki megért, olyat, aki már
megtért,
eközben rájöttem, még mindig nem
ért meg senki,
nem akar vagy nem tud,
csak sütkérezik a fényben,
jóindulattal, gyanakvóan és
haszonlesően,
még nem látom a végét,
de az út egyre jobban
kirajzolódik,
kezdem érteni mit akar a sors,
miért tette velem amit,
aki velem tart
nem tér vissza üres kézzel
ezt ígérhetem,
persze gazdagabb
csak néhány fontos gondolattal
lesz,
mely egyszer az életet
jelentheti,
s ha késő is a perc, aki hű, azt
segítem
túl életen és halálon,
ezek nem csak szavak,
nem üres ígéret,
nem álom,
valamikor rég, az volt,
de most itt van,
túl csillagokon, s minden
határon...
2000-2001.