Túl az Univerzumon,
hol felködlött az idők árnyéka,
honnan az Istenek érkeztek,
kaptuk a színeket az űrből,
mit a Teremtő
lázadó fia alkotott,
s kiszórt Pandora szelencéjéből.
Tengerkék sávokat,
Sívó homok sárgákat,
szent Jáde zöldeket,
katedrális szürkéket,
ciánzöld egyveleget,
vérvörös palettát,
a halál hófehérét,
az élet rózsaszín...
Hányszor kell még eljátszanod
ugyanazt a játékot,
hányszor ébredsz,
csak azért, hogy álmélkodj,
hányszor taszíttatsz le a mennyekből
hogy darabokból összeszedd magad,
folyik a játszma újra meg újra,
nincs megállás, míg szemed le nem ragad,
eredményt kell felmutatnod,
vagy a neved nem ér,
vereségedből se Isten,
se Sátán nem kér,...
Bensőmet vadul kaparja az éhség,
mint Európa ablakát az orosz tél.
Vérre éhezem, vagy kenyérre,
átalakul minden, ami ÉL,
szükségszerű isteni metamorfózis
mit lüktetve szolgál a szív,
minél többet tudjak és ismerjek,
földöntúli késztetés mi előre hív,
a törött szférák ősi csendjét
most halk kopogtatás töri meg,
a Hold árnyékos oldalán kell kutatnom?...
Amikor szembenézel a viharral,
amikor nem hat az ima,
amikor nem tudod, melyik Istené
és melyik a te könnyed,
azt hiszed megtisztulsz, könnyedén.
Szembenézel az esővel?
Szembenézel a jövővel!
Nem látsz, csak elmosódott csíkokat.
Nem érzel, csak rúzsos, hideg csókokat.
Felkelt a reggel,
de nem vagy még magadnál,
nyúl a kezed,
semmit tapint.
Ismét, sokadjára, magadra hagyattál.
Hideg a neonfény, a padló csupa dér,
hideg a lelked, a fűtés mit sem ér…
Felkelt a reggel…
Érzed, amit elhagytál,
érzed amit megtagadtál.
Hozzád kiált, de felelni nem árt.
Ám össze van varrva a kezed és a szád....
Rád gondolok hűvös éjszakán,
gondolatok keringenek körötted,
születnek és halnak,
mint pillangók a tűz körül,
s mint kóbor csavargók,
bebocsátást kérnek tőled,
amikor az egyedüllét fáj.
Ez egy új fejezet,
egy új kezdet,
nehéz mint mindig,
mert a múlt beszédes még,
de a jelen hallgatag,
a világ olykor ellenünk esküszik,...
Valamikor rég, mikor még nem volt félelem és fájdalomegy jó szó anyámtól mindent bűnt elmosott,amikor az álom tengerén szálltam,s mindenütt, még a felkelő napban is az ő mosolyát láttam,de ennek vége mindörökké, s nem sírom vissza,az emberek miatt, akik megfeszítettek,maguk fabrikálta kis keresztjükön,melynek súlya annál nagyobb volt,a társaim...
Fekszel a földön és nézed az egetmég érzed a kereszt súlyát éscsuklódban a szeget.
Érzed, ahogy életerőd rohamosan csökkenlelked a halál angyalátólmegdermed, megdöbben.
Szíved egyre lassabban dobban,ahogy a csapás utánfekszel a homokban.
Számot vetsz mostan az életeddel,pedig senkinek se mondtad,hogy gyere és vedd el.
Nézed ahogy lüktetve távozik a...
A Nap vért könnyezikesdeklő sztyeppe könyörögaz ember Stihl fűrésszel simogattetemekre bulldózer dob rögöt.Már csak klónok vágtatnak a pusztánAz esőerdő interneten létezikszilikonból áll a világaz ember a gépekkel vétkezik!Fehér kesztyűben szeretkezelhangod playbackról élvezkedvesed a Plútón élember, legalább halálodkor vérezz!Isten az ördög lett...
Sötét folyók, tengerszemekárnyékolják be lelkemet,habjaik, mint balsejtelmek,megcirógatják testemet.A Nap forrósága mögötthideg számítás konspirál,emberörlő karma-malmasoha meg nem áll...A Hold sajtképe mögöttadakozó az abszolút Gonosz,megfizetni a védelmi pénzt,az ötlet nem is olyan rossz...Gábriel mennyei szállodájában aszobák egytől...